Az okosotthon szót kétféle dologra használják. Az egyik a készülékek szintje: okosizzó, okoskonnektor, telefonról kapcsolható termosztát, mindegyik saját alkalmazással. Ez olcsón indul, de ahány eszköz, annyi app és a funkciók nem tudnak egymásról.
A másik a rendszerszintű megoldás: egy központi vezérlő, közös logikával, egyetlen kezelőfelülettel. Itt a világítás tud a riasztóról, a fűtés az ablakról, a beléptetés pedig az összes többiről. A belépő költség magasabb, viszont a rendszer bővíthető és évtizedes távon karbantartható.
Az igazi különbség abban látszik, mennyit kell kézzel kapcsolgatni. A jó rendszerben a legtöbb dolog magától történik, a telefon pedig csak tartalék kezelőfelület, nem a napi használat eszköze.